Az asszociáció szerepe a nyelvtanulásban

A tanulás folyamatának egyik alapmintázata a kapcsolatképzés formák és gondolati egységek között. Bármilyen típusú tanulásról is legyen szó, az asszociáció mindenhol jelen van. Amikor valamire ránézünk vagy gondolunk, rögtön megjelenik bennünk egy kép, érzés, vagy gondolat.

Erre sokszor nem is vagyunk tudatosak, mert nagyon gyorsan futnak a képzettársítások a háttérben. A tanulás folyamata során mindig találkozunk egy új elemmel és ahhoz fűzünk valami értelmet vagy tartalmat.

Most egy nagyon leegyszerűsített példát veszek, kifejezetten a nyelvtanulás szempontjából. Először találkozunk a ‘dog’ szóval és megtanuljuk, hogy az egy ‘animal’, ráadásul egy ‘four-legged animal’. (A kutya az egy állat, ráadásul négylábú állat). Tehát már megvan egy alap ‘értelmi háló’.

Ez nagyjából mindenki alapfogalma szerint egyformán értelmezhető. Viszont emellett van számos egyéb tényező is, amit kapcsolunk egy újonnan megjelenő elemhez, ez pedig a saját érzelmeink, ez esetben a kutyához kapcsolódóan. Ha valaki imádja a kutyákat, akkor biztosan átfut rajta egy kellemes érzés is, miközben először találkozik a szóval és köti össze más ismert elemekkel.

Ha esetleg kifejezetten negatív élménye van, akkor pedig egy negatív érzelemminta jelenik meg. Ez utóbbi esetben az nehezít a memorizálás folyamatában, hogy az agy általában nehezebben tárol olyan információt, amihez negatív érzelmek kötődnek. A jóra szívesen emlékszünk, a negatívra kevésbé.

Végül is ki szeret kellemetlen és lehúzó emlékekben turkálni? Viszont ha ebbe jobban belegondolunk, akkor az is érthetőbbé válik, hogy miért van az, amikor valaki nem, vagy nagyon nehezen tud elsajátítani valamilyen tudásanyagot. Ha az adott téren akár saját magával szemben, vagy a megtanulandó anyaggal szemben negatív érzései vannak, igazából blokkolja a saját előrehaladását. Ezért szerintem nagyon fontos foglalkozni a tanulási folyamat során az érzésekkel is és feltérképezni, hogy vajon hol lehet ‘elakadás’.

Az asszociációt tudatosan is fel lehet használni, ami remek eszköz a nyelvtanulás folyamatában, főleg a szókincsbővítés területén. Ez itt igazából már összeolvad a memóriatechnika témájával is, ami azt jelenti, hogy tudatosan szervezve az információt, egyre többet vagyunk képesek megtartani a hosszú távú memóriánkban.

Időigényesnek és fárasztónak tűnhet a tanuló számára első hallásra, ha azt mondom, hogy amikor találkozik egy szóval, akkor gondolja át tudatosan, hogy milyen egyéb elemhez köti még a saját, világról alkotott mentális (és képi) hálójában. Természetesen elsősorban egy magyar anyanyelvűnek magyar az alaphálója és ezeket az elemeket, illetve a hálót fel kell építeni angol nyelven is.

Mondok egy példát: először találkozok a ‘melon’ szóval. Megnézem a szótárban, hogy sárgadinnyét jelent. Ahogy látom a jelentését, rögtön beugrik, hogy ez egy fajta zöldség (amit gyümölcsként szoktak fogyasztani), belül sárga, kívül zöld, édesen lédús, zamatos, látom a zöldséges állványán, nyáron kapható, amikor nagyon meleg van, satöbbi. Másnak természetesen lehet, hogy teljesen más dolgok ugranak be a szó hallatán. Most jön a munka összefoglaló része, amikor már megfigyeltem, hogy nálam mi kötődik még a szóhoz. Ezeket a szavakat fogom angolul összegyűjteni: ‘greengrocer’s, aromatic, juicy, stand’.

Kinek hogy működik a képzettársítása? Személyiségtől, élettapasztalattól, a világ bizonyos módon való észlelésétől függően, mindenki egy kicsit másképp fogja fel és látja a dolgokat. Ezért nem működik szerintem az, hogy a más által értett és észlelt dolgot át akarjuk venni. Mert ha az nem az én észlelésem, akkor hogy tudom az én rendszeremnek megfelelően a legjobban használni? Ha igazi és használható tudást akarunk, akkor kell saját magunkkal foglalkozni, legalább olyan szinten, hogy tudjuk, hogy a mi tanulási folyamataink hogyan működnek.

Van, aki élénk és színes képekben lát és jegyez meg dolgokat, van, akinél ez másképp működik. Én amikor mentálisan gondolok valami elemre, sokszor még mozgást is érzékelek közben és ez is segít a memorizálásban. Ha esetleg valakinek problémája van szavak megtanulásával és megjegyzésével kapcsolatban, érdemes lehet elgondolkodnia azon, hogy vajon elég ‘színesen’ látja-e és fogja fel a szavakat. Vizsgálja meg, hogy milyen egyéb dolgokra asszociál, miközben ránéz a szóra. Ha esetleg úgy érzi, hogy nem is asszociál semmire, akkor pedig meg kell próbálni tudatosan hozzákapcsolni valamit.

Ugyan most a tudatos tanulás fontosságát hangsúlyoztam ki, de azért meg kell említsem az úgynevezett véletlenszerű tanulást is. Ez az jelenti, hogy úgy sajátítunk el tudást, hogy észre sem vesszük, nem kell különösebb erőfeszítést tennünk érte. Egyszer hallunk egy szót és hopp, már meg is van és emlékszünk rá. Lehet azt sem tudjuk, hol láttuk vagy hallottuk először, de létezik az általunk használható ‘szókincstárunkban’. De vajon ez hogy történhet? Hát természetesen a háttérben is az asszociáció rejlik. Ez akkor is működik, amikor nem figyelünk, úgymond egy örökké velünk lévő alapkészség.