Olvasás és szókincsfejlesztés

Az egyik mindenki számára legnagyobb kihívás a nyelvtanulás során újabb szavak elsajátítása és az aktív szókincsbe való beépítése. Valahol ennek sikerességén áll vagy bukik az egész nyelvtanulás szerintem. Az, hogy mennyi szót tudunk megtanulni és használni, függ a memóriánk kapacitásától is, meg attól is, hogy milyen ‘színesen’ tudjuk megjegyezni őket.

Miért a szókincs nagyságán múlik az idegennyelvű kommunikációnk? A szavak hordozzák a gondolatokat, a mondanivalót, például főnevek és igék nélkül semmit nem tudnánk kifejezni. Most egy kicsit viccesnek tűnhet a következő állításom: ha csak főnevet és igét mondunk ki és semmi mást, bár nem könnyen, de értelmezhető valamilyen szinten a mondanivalónk. Ha a nyelvtani szerkezeteket és elemeket is felelevenítjük itt, akkor láthatjuk, hogy azzal, hogy ismerek egy bizonyos szerkezetet (pl: have been + ige harmadik alakja), igazából semmit nem fejeztem ki. Ezzel csak enyhén kisarkítva azt céloztam bemutatni, hogy mennyire fontos a szókincsépítéssel foglalkozni. Szavak nélkül nincs információátadás.

A jó memória kifejezetten segít a nyelvtanulásban, vannak akik csak egyszer ránéznek egy szóra és örökre megjegyzik. Emellett azért megjegyzem, hogy ahhoz, hogy egy szó aktívvá váljon a szókincsünkben, általában legalább 7-szer kell vele találkoznunk, de nem elég csak látnunk, hanem aktívan tenni is kell vele valamit. Például nem elég, hogy egyszer megláttuk, érdemes egy mondatot szerkeszteni vele, leírni, kimondani, ellentétes jelentésű szót keresni, megnézni a kollokációit, stb. A memóriánk jó és hosszútávú működését elősegíthetjük az érzékelésünk bekapcsolásával, valamint memóriatechnikák használatával. Talán a legegyszerűbb ha az érzékelést használjuk. Ez mit jelent? Például amikor találkozunk egy szóval, akár olvasás közben, ne csak egysíkúan idézzük fel magunkban a szót (pl: apple – alma), hanem bátran közelítsük meg több síkról (oldalról). Maradjunk most az alma példájánál, képzeljünk magunk elé egy friss, zamatos illatú, gyönyörűségesen piros almát. Lássuk magunk előtt az üdeségét, érezzük, hogy ahogy beleharapunk összefut a szánkban a nyál, fröccsen a leve és harsogva reccsen a húsa. Minél élénkebben képzeljük el, annál jobban megmarad emlékezetünkben a szó. Mozgást is nyugodtan vizualizálhatunk, nem kell egy helyben befixált dolgot magunk előtt látni.

Az új szavakkal kapcsolatban nagyon fontos, hogy nyitottak legyünk. Tudatosan válasszunk ki témaköröket, amiben fejleszteni akarjuk a szókincsünket, olvassunk és válasszunk ki szavakat, amiket külön ki is írunk. Befogadóképesnek kell lennünk az új szavak iránt, ha csak várunk és nem csinálunk semmit, nem fognak a szavak maguktól ránk ugrani és megtelepedni a memóriánkban. Én fiatal koromban nagyon sok könyvet olvastam és az volt a technikám, hogy azokat a szavakat, amelyek jelentése nélkül nem értettem meg a mondat tartalmát, mindenképpen kiszótáraztam. Viszont emellett az is nagyon hasznos, hogy hagyjuk magunknak, hogy a szó környezetéből mi magunk jöjjünk rá a jelentésére. Nem minden esetben kell rögtön előkapni a szótárt, vagy az inkább legyen csak megerősítés. Ez azért is jól működik, mert a szavaknak van érzésvilága, bizonyos módon kapcsolódnak egymáshoz és ha hagyjuk, hogy erre ráérezzünk, akkor el tudunk lépni egy természetesebb nyelvtanulás felé.

És a legfontosabb! Tűzz ki egy célt, hogy mennyi új szót tanulsz meg naponta vagy hetente! Tudatosan odafigyelve akár több ezer szót is meg tudsz tanulni egy tanévben!